Hogyan éljünk gyermekünk születése után is boldog párkapcsolatban?
Sokat gondolkodtam azon, hogy miért is romlanak meg a házasságok a gyermek születése után, holott mást se hallottunk az idősebb generációtól, csak hogy "figyelj oda a szülés után is a férjedre kislányom"!
Ezzel eddig egyet is értünk....De hogyan, amikor nap, mint nap küzdünk magunkkal és ezzel az egész teljesen új helyzettel?
- Már megint sír a baba... - de én már fáradt vagyok! Nem bírom tovább!
- Szeretnék csak egy kicsit egyedül lenni... - no, de akkor milyen anya vagyok én?
- Hogy nézek ki? Megnyúlt a bőröm, karcsúságomat elvesztettem, a kedvem se mindig a régi....
- Jaj és a háztartás! Takarítanom kéne, de nincs erőm már... Főzés is rám vár.... Ja és a mosás!... - Hogy bírták az elődeink mindezt automata mosógép nélkül...?
- Ó, a másik gyerekemmel is kéne játszani, de mikor?
- És hová tűnt a nő belőlem? Csak egy alaktalan robotnak érzem magam...
Ilyen és efféle gondolatok nap, mint nap előtörnek az újdonsült kismamából, melyeket vagy kimond, vagy csak gyűjti és nyomja el magában. És persze jön a lelkiismeret furdalás, a depresszió.
- Milyen anya vagyok én?...
- Nem is vagyok alkalmas anyának? ....
- Ha nem járok a férjem kedvében, akkor lehet, hogy másra néz.... már ezzel az bőrrel és alakkal bizonyára nem is kíván.... stb.
Azt gondolom, hogy ezek azok a dolgok, amikre nem készítik fel az anyukákat. Rengeteg könyvet lehet olvasni a témában és ezek valóban nagyszerűek, amennyiben használható segítséget, fogódzkodót adnak... De adnak?....
Az igazi megoldás azonban mindig egyedi. Ez az, amire már a várandósság alatt fel kell készülni.
Stabil kapcsolatot kell kialakítani a fiataloknak egymással. Tudniuk kell, hogy mire számíthatnak a szülés után, hogy mire kell mindkettejüknek majd odafigyelni. Mert az bizony nagyon kevés, ha csak a kismama próbálkozik az anyaszerepből néha kilépni, de az apuka nincs mellette, nem társa, csak követelőzve várja, hogy felesége ismét mutassa meg nőiségét. A férjnek ebben partnernek kell lenni. Támogatni kell a "nőjét", hogy újra a "nője" lehessen és ő újra férfi lehessen mellette.
Mit tehetünk, hogy a kapcsolatunkban ismét szerephez jusson a Nő?
- Azt szoktam javasolni, hogy készüljenek fel, gondolják át a fiatalok, hogy hogyan és mit tesznek majd a kapcsolatukért, amint beáll a napi ritmusuk a szülés után.
Én az alábbi egyszerű megoldás ajánlom figyelmetekbe:
1. Legalább hetente egy órát töltsetek kettesben. Menjetek el egy kávézóba vagy csak sétálni. A lényeg azon van, hogy KETTESBEN!!!
2. Legalább havonta egyszer töltsetek KETTESBEN egy délelőttöt vagy ha meg tudjátok oldani, akár egy egész napot is - a baba nélkül - ( de itt nem bevásárlásra gondolok ) Legyen ez egy színház, egy mozi, egy kirándulás, túrázás, biciklizés, vagy akár legyen ez egy izgalmas intim együttlét. A fantáziátokra van bízva, mit kezdtek ezzel a kis idővel. Akár be is oszthatjátok, hogy mikor melyiktek feladata a program szervezése, kitalálása.
3. És legalább fél évente egyszer menjetek el KETTESBEN egy hétvégére kikapcsolódni.
Tudom, hogy ilyenkor jöhet a kérdés, hogy "de addig hová tegyük a gyereket?" Nincs rá pénzünk...stb.
Ezek a kifogások. Ti is nagyon jól tudjátok, hogy ha sok embereknek cigarettára, kozmetikusra...stb van pénzük, erre is elő tudják teremteni. Kicsi átszervezéssel jár ugyan, de megoldható. Ha fontos a párod, akkor meg fogjátok tudni oldani és jönnek majd a lehetőségek, jönnek majd külső segítségek ( nagyszülők, testvérek, barátok)
Ahhoz, hogy a kapcsolatotok továbbra is működő képes és jól működő legyen, áldozatokat kell hozni! A gyermeketeknek is az a jó, ha azt látja, hogy Ti nyugodtak, boldogok vagytok!!!! A Ti rezgésetekben él, azt veszi át, azt tanulja. Tanítsátok Neki a boldogságot, az egymásra való odafigyelést! Neki is, Nektek is folyamatosan tanulni kell, hogy boldogok lehessetek. Márpedig miért is élünk, ha nem azért, hogy boldogok legyünk?
Kívánom Nektek, hogy okosan és tudatosan őrizzétek meg a kapcsolatotokban rejlő boldogságot gyermeketek születése után is! :)